Itt járt a kiscsalád

Szomorú számkivetettségem egy kis időre megenyhült: meglátogattak. Mind az öten. (Plusz még párszáz magyar – köztük ismerőseink is –, akik úgy gondolták, hogy Krakkó kitűnő úticél lesz az október 23-i hosszú hétvégére.) Képes beszámoló következik, amiben a fotók egyikét sem én készítettem – majd mindegyiknél jelölöm, kicsoda.

Ale dlaczego? [Na de miért?]

Nem szeretem a keddeket. Hülye az órarendem. Meg az órák egy része is. Úgyhogy inkább nem is róluk írok, hanem arról, tulajdonképpen hogy is kerültem én ide.

Négy éve kezdtem el lengyelül tanulni. Azóta sokszor, sokan kérdezték, hogy miért. És én még mindig nem tudom. Legalábbis nem pontosan.

Hol is kezdjem?

Hol is kezdjem... egyáltalán, hogyan lehet az ilyet elkezdeni? Mondjuk valami egyszerűvel. Például egy átlagos nappal. A hosszadalmas bevezetést meg inkább kihagyom, majd magyarázkodom, ha szükség lesz rá.