„Parancsolsz valami harapnivalót?”

A hétvégén ismét meglátogatott néhány barátom (most, hogy közeledik az év vége és ezzel együtt a hazautazásom, többen is észbe kaptak). Mikor arra terelődött a szó, milyen lengyel ételeket érdemes kipróbálni, szembesültem vele, hogy képtelen vagyok leírni, tulajdonképpen mi is a pirog. Úgy gondoltam, megpróbálom kiköszörülni a csorbát, és ha már itt tartok, körbejárom egy kicsit a lengyel konyhaművészetet.

Parkok, mezők, kupacok

Tegnap délelőtt egy lengyel barátnőmmel ellátogattam a krakkói állatkertbe. A közeli gyereknap miatt ugyan nem voltunk egyedül, de szerencsére kényelmesen elláttunk a kistermetűek feje fölött és még az elefántetetést is sikerült elcsípnünk:

Odafelé utazva viszont feltűnt, hogy a budapestivel ellentétben a krakkói állatkert nem a belvárosban, hanem messzebb, már-már a lakott területen kívül fekszik.

Krakkó (és mellesleg Róma) püspöke

Most, hogy elérkezett a pünkösd (Mi, hogy már majdnem két hónap eltelt húsvét óta? Lehetetlen!), úgy gondoltam, előveszek egy vallásos témát és megpróbálom összefoglalni, ki is volt Karol Wojtyła (megsúgom: II. János Pál) és pontosan mi köti Krakkóhoz annyira, hogy a város lakói a mai napig lelkesednek érte.

forrás: seminarium.legnica.pl

Übü király, vagy a lengyelek nézőpontja

Aki ismer, mind pontosan tudja, mekkora színházbolond vagyok. A szenvedély néhány éve a Maladype Színház Figaro házassága-előadásával kezdődött, és azóta töretlenül buzog bennem. Csak a végkimerülés szélén mondok nemet egy felkínált színházjegyre, ha egy darab megtetszik, többször is megnézem, és a szobám falán egy mágneses tartón mindig tizenöt-húsz olyan előadás szórólapja sorakozik, amit látni szeretnék. A probléma csak az, hogy ha valamelyikre eljutok, rendszerint legalább két új szórólappal érkezem haza.

Mikor legutóbb otthon voltam, részt vettem az Örkény Színház és a Maladype Színház közös közönségtalálkozóján, amelyet annak apropóján rendeztek, hogy mindkét társulat a műsorára tűzte Alfred Jarry Übü király, vagy a lengyelek c. drámáját. Nagyon érdekes elemző-összehasonlító beszélgetés alakult ki, elsősorban a két rendező, Mácsai Pál és Balázs Zoltán között, de később a főbb szereplőket alakító színészek is hozzászóltak.

Ezek után különösen érdekes volt a héten elmenni a krakkói Nemzeti Régi Színház (Narodowy Stary Teatr) Übü király-előadására és utána összehasonlítani a lengyel értelmezést a korábban látott magyar változatokkal.

Az egyetemváros

Krakkó elég eseménydús hetet tudhat maga mögött. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mozgalmasat és zajosat. Május 5. és 10. között ünnepelték ugyanis az idei Juwenaliát.

forrás: karnet.krakow.pl

A világhálóba gabalyodva

Ez a bejegyzés egy kicsit másról fog szólni, mint a korábbiak, de végeredményben valamelyest illik a „mi újság velem”-témakörbe, úgyhogy nem zavartatom magam. Aggodalomra semmi ok, fogok még írni Krakkóról is.

Tegnap befejeztem egy könyv olvasását.

forrás: klett-cotta.de

Apróságok

Múlt héten meglátogatott egy barátnőm – ismerőseim közül (a családtagokat nem számítva) az első, aki tettre váltotta az ígéretet, amit kiköltözésemkor szinte mindenki, akivel beszéltem, tett. Ezért minimum babérkoszorút érdemel.

Egyik este épp a villamosmegálló felé sétáltunk, mikor megjegyezte: „De édes!” Mikor megláttam, mire vonatkozott a felkiáltás, nekem is el kellett mosolyodnom:

Számomra Krakkó egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy meg tud lepni. És akármennyit is szidtam a várost a kultúrsokkról szóló bejegyzésben (http://nemcsaknezek.blogspot.com/2015/03/kultursokk.html), ezeknek a meglepetéseknek a többsége kellemes. Illetve hogy egészen pontosan fogalmazzak, megmosolyogtat.