A királyi rezidencia

Hát eltelt a szemeszterközi szünet is, és két hét otthoni feltöltődés után visszaköltöztem Krakkóba a második félévemre. Arra gondoltam, hogy ez egy kitűnő alkalom a szállásom és a kollégiumi élet leírására.

A nyáron leadott kérvényemben megjelölhettem egy sorrendet a választható kollégiumok között. Egy ismerősöm ajánlása szerint a Nawojka és a Żaczek nevűeket vettem előre, a Piastot pedig a sor végére. Naná, hogy a Piastban kaptam szobát.

Harcban a bürokráciával

Történelmi nap a mai: délelőtt leadtam az utolsó szükséges dokumentumot is a titkárságon és ezzel végeztem a bürokráciai ügyintézéssel. (Legalábbis egyelőre.) Lehet, hogy ez nem tűnik akkora hírnek, de számomra kimondhatatlan felszabadulás. Mostantól kezdve emelt fővel sétálhatok a harmadik emeleten is, és nem fog összeszorulni a torkom, mikor meglátom a Ela nénit, a titkárság (és titokban az egész angol-német szak) teljhatalmú császárnőjét a folyosó végén.

Ez így ugyan túlzásnak hangozhat, de talán ha bővebben elmagyarázom, sikerül éreztetnem, miken mentem keresztül az elmúlt bő egy évben. Vegyük tehát sorra, milyen próbákat kell kiállnia egy diáknak, ha Krakkóban szeretne egyetemre járni, de történetesen Magyarországra talált születni.