Múlt héten meglátogatott egy barátnőm – ismerőseim közül (a családtagokat nem számítva) az első, aki tettre váltotta az ígéretet, amit kiköltözésemkor szinte mindenki, akivel beszéltem, tett. Ezért minimum babérkoszorút érdemel.
Egyik este épp a villamosmegálló felé sétáltunk, mikor megjegyezte: „De édes!” Mikor megláttam, mire vonatkozott a felkiáltás, nekem is el kellett mosolyodnom:
Számomra Krakkó egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy meg tud lepni. És akármennyit is szidtam a várost a kultúrsokkról szóló bejegyzésben (
http://nemcsaknezek.blogspot.com/2015/03/kultursokk.html), ezeknek a meglepetéseknek a többsége kellemes. Illetve hogy egészen pontosan fogalmazzak, megmosolyogtat.