Hol is kezdjem?

Hol is kezdjem... egyáltalán, hogyan lehet az ilyet elkezdeni? Mondjuk valami egyszerűvel. Például egy átlagos nappal. A hosszadalmas bevezetést meg inkább kihagyom, majd magyarázkodom, ha szükség lesz rá.

Szóval hétfő, reggel hét óra, Piast kollégium, Krakkó, Lengyelország. És ez a látvány fogad:

Így keljen az ember motiváltan. (Krakkó síkvidéki város létére elég gyakran ködös, de csak reggel, délelőttre már fel is oszlik.) Azért valahogy csak sikerül elindítani a napot. Közben megérkezik a Szobatárs is (azt hiszem, követhetőbb és egyszersmind diszkrétebb leszek, ha nem használok neveket), aki otthon – Krakkótól úgy egy órányira – töltötte a hétvégét. Csak pár szót váltunk, feltesszük az ilyenkor szokásos „hogy vagy – hogy telt” kérdéseket, aztán én már indulok is. Az órám szerencsére nem nagyon korán kezdődik, de szeretek kényelmesen érkezni.

Az út az egyetemre nagyjából fél óra: kis séta a megállóig, villamosozás, még kisebb séta a megállótól. A Jagelló Egyetem Anglisztikai és Germanisztikai Intézetének közös kis háromszintes, bánatossárga épülete, ami az én képzésem, az „anglisztika és német nyelv”, valamint a fordítottja, a „germanisztika és angol nyelv” központja, a belvárosban, egy macskaköves mellékutcában áll, alig egy saroknyira a valaha volt krakkói királyi vártól, a Waweltől. (Ez az a magas épület a kép hátterében. Valójában nem is olyan magas, csak egy dombon áll.)

A hétfőm eléggé egyszerű: van két órám délelőtt (angol és pszichológia), aztán ebédszünet, (amibe az evésen kívül még kényelmesen belefér a telefonom kártyájának feltöltése és egy zacskónyi tintapatron vásárlása is,) majd megint két óra (Nagy-Britannia történelme és „A királyi család a reflektorfényben” című projekt-óra). Hét óra körül már a kollégiumban vagyok, ellenőrzöm, minden kész van-e, aminek másnapra kész kell lennie, aztán pedig leülök az internet elé, és válaszolok a nekem írt üzenetekre, majd magam is újabbakat írok, kommentelek és lájkolok... így messzire szakadva ez az esti billentyűzetropogás válik a kapcsolattartás fő eseményévé. Néha azért színesíti egy-két videóhívás is, ami mégiscsak kedélyesebb, például lehetőséget nyújt pár vicces kedvű testvérnek, hogy a webkamera elé fejjel lefelé behajolva kívánjon jó estét.

A chatpárbaj közben persze érdemes fülelni, mikor foglalt épp a fürdőszoba, amit a szomszéd szobával közösen, tehát egyszerre négyen használunk, és az első adandó alkalommal lecsapni az üresedésre. Az esti villanyoltás időpontja általában valahol tizenegy óra tájt van, de valójában elég rugalmas, és természetesen utána is lehet még tevékenykedni, csak csöndben. Az „aludni és aludni hagyni” a kollégiumok egyik alaptörvénye lehetne, bár ezt az út túloldalán lakó műegyetemisták feltehetőleg nem tudják. De erről majd máskor.