Itt járt a kiscsalád

Szomorú számkivetettségem egy kis időre megenyhült: meglátogattak. Mind az öten. (Plusz még párszáz magyar – köztük ismerőseink is –, akik úgy gondolták, hogy Krakkó kitűnő úticél lesz az október 23-i hosszú hétvégére.) Képes beszámoló következik, amiben a fotók egyikét sem én készítettem – majd mindegyiknél jelölöm, kicsoda.


Autóval jöttek, Szlovákián és a Kárpátokon keresztül.

öcsém

Én is így érkeztem, és hát mit mondjak, nem egy leányálom hét-nyolc órát végigülni (pedig én nem is vezettem, vagyis bámészkodhattam kedvemre és változtathattam tízpercenként testtartást), úgyhogy külön értékelem, hogy a kedvemért még ezt is vállalták.

Az első két itt töltött napon nekem persze még volt tanítás, úgyhogy napközben turistáskodhattak kedvükre. Be is járták a belvárost – még az én szakom épülete előtt is fotózkodtak (miközben én valószínűleg épp egy német szöveget [gəle:btə trɔ͜ømə] írtam át fonetikusan), bár ez a kép egészen olyanra sikerült, mintha épp vulkáni hamufelhő szállt volna a városra.

apa

Emellett más, kisebb jelentőségű helyeket is meglátogattak:

 

Ezek a húgom képei, aki, mint látható, szereti a békaperspektívát. És a művészetért még némi kényelmetlenséget is hajlandó vállalni:

apa

Pénteken este elmentünk a húgommal egy főtéri bárba a Vad Fruttik koncertjére, amiről véletlenül, az interneten keresztül szereztem tudomást. Bár az együttes stílusa nem éppen kávéházi asztalok mellé való, a végére nagyon jó lett a hangulat, főleg a közönség nagy részét kitevő magyaroknak köszönhetően.

húgom

Külön kiemelném, hogy az énekes két dalt is lengyelül énekelt. Mint mesélte, elég sok energiát fektetett a megtanulásukba. Hallatszott is rajtuk.

Szombaton a fiúk elmentek a krakkói Lengyel Repülési Múzeumba. Ez a kiállítás szabadtéren vagy hangárban tárolt bejárható gépekből, szimulátorokból és más izgalmas dolgokból áll, és nem fekszik messze a belvárostól. Bővebb élménybeszámolóért hozzájuk lehet fordulni, biztosan boldogan mesélnek bárkinek például a helikopterről, amelyik II. János Pál pápát fuvarozta Lengyelországban:

apa

A hétvége többi részében nem voltunk ennyire céltudatosak. Leginkább csak sétálgattunk, be-bementünk helyekre... és élveztük, hogy együtt vagyunk. Vicces volt, néha annyira otthon éreztem magam velük, hogy meglepődtem, mikor az utcán valakit lengyelül hallottam beszélni. (Márpedig ez Krakkóban néha megesik.)

Az időjárással pedig tulajdonképpen szerencséjük volt. Ugyan hideg volt, nagyon-nagyon hideg (már most a télikabátomat hordom – mi lesz velem télen?), de legalább sokat sütött a nap. Csak vasárnap reggel volt némi festői köd, de mire hazaindultak, már az is feloszlott.

apa

De csak azért, hogy aztán este visszatérjen. Azóta pedig nem tágít. Tulajdonképpen már kezdek megbarátkozni vele, hogy Krakkóban minden második reggel az út túloldaláig sem látni. Nem ez a város egyetlen sajátossága. De erről majd máskor.