Krakkó (és mellesleg Róma) püspöke

Most, hogy elérkezett a pünkösd (Mi, hogy már majdnem két hónap eltelt húsvét óta? Lehetetlen!), úgy gondoltam, előveszek egy vallásos témát és megpróbálom összefoglalni, ki is volt Karol Wojtyła (megsúgom: II. János Pál) és pontosan mi köti Krakkóhoz annyira, hogy a város lakói a mai napig lelkesednek érte.

forrás: seminarium.legnica.pl

Karol Józef Wojtyła 1920-ban született Wadowicében. Ez egy kedves lengyel kisváros körülbelül egy órányi autóútra Krakkótól.

forrás: maps.google.com

Itt nőtt fel, ide járt gimnáziumba is, majd olyan kitűnő eredménnyel tette le az érettségijét, hogy külön felvételi vizsga nélkül beiratkozhatott a Jagelló Egyetem lengyel szakára. Egyetemistaként a tanulás mellett különböző vallásos és irodalmi körök tagja volt és verseket is írt. Valamint állítólag focimeccsekre is járt, Cracovia-szurkolóként… A második világháború alatt kénytelen volt megszakítani a tanulmányait és különböző üzemekben munkát vállalni. 1941-ben barátaival megalapította a Rapszodikus Színházat (Teatr Rapsodyczny), ami 1953-ig működött, de Karol Wojtyła kevesebb, mint egy év után kivált közülük – ekkor határozta el ugyanis, hogy teológiát akar tanulni.

Az akkoriban épp illegálisan, titokban működő krakkói Érseki Szeminárium diákja lett, később tanársegéd is. 1946-ban szentelték pappá, utána pedig Rómába küldték tanulni, ahol 1948-ban summa cum laude doktorátust szerzett. A következő években Niegowićben és Krakkóban működött káplánként. Igyekezett minél közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a hívekkel és szenvedélyes természetjáróként számos kirándulást is szervezett.

forrás: wikipedia.pl

Emellett rengeteg, elsősorban teológiai témájú cikket írt, valamint befejezte a habilitációs munkáját, amit a bíráló bizottság ugyan egyhangúan elfogadott, az Oktatási Minisztérium mégis megtagadta tőle a „hab.” címet.
1958-ban Krakkó segédpüspökévé szentelték, így aktívan részt vehetett az 1962-ben kezdődő II. vatikáni zsinaton. Mi több, a záróünnepségen 1965-ben már mint Krakkó érseke lehetett jelen, három évvel később pedig bíborossá is kinevezték.
Az ezt követő években jó néhány teológiai és szépirodalmi művét adták ki, utóbbiakat álnéven. Emellett sokat küzdött az állam egyházellenessége miatt a Jagelló Egyetemről 1954-ben leválasztott teológiai tanszék fennmaradásáért is. Végül néhány év után sikerült elérnie, hogy a Vatikán felügyelete alá vonja a kallódó tanszéket és később „Pápai” titulust adjon neki.
1978 augusztusában Karol Wojtyła is részt vett a konklávén, ami pápává választotta Albino Lucianit. A bíboros az I. János Pál nevet választotta, jelezve, hogy folytatni kívánja a XXIII. János és VI. Pál pápa által megkezdett egyházi reformokat.

I. János Pál pápa és Karol Wojtyła bíboros (forrás: wikipedia.pl)

Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel az újdonsült pápa szeptember 28-án rosszul lett a dolgozószobájában és feltehetően szívelégtelenség miatt meghalt. Az októberben összegyűlő újabb konklávé végül Karol Wojtyłára szavazott, aki elődje tiszteletére a II. János Pál nevet vette föl.
A megválasztása hatalmas esemény volt, mivel nem hogy ő volt majdnem ötszáz év után az első nem olasz pápa, de ráadásul még egy kommunista országból is származott. Sok elemző szerint ez nem csak Lengyelországban, de Kelet-Európa többi országában is komoly társadalmi változásokhoz, végeredményben pedig a kommunista rendszerek bukásához vezetett. Az mindenesetre egészen biztos, hogy a lengyelek mai napig erős vallásossága az ő érdeme.

Az új pápa működése a következő két és fél évtizedben erősen rajta hagyta a nyomát az Egyházon. II. János Pál nem véletlenül vette föl reformokat tervező elődje nevét. Továbbra is sok teológiai témájú írást adott ki, de ezek mellett gyakorlati kérdésekkel, például az Egyház társadalmi tanításainak tisztázásával is foglalkozott. Nem félt fölemelni a szavát világpolitikai kérdésekben, elsősorban a béke érdekében (például ellenezte az iraki háború elindítását). Nyitottan viselkedett a többi vallás irányában is, szorgalmazta az ökumenikus együttműködést.
A leghíresebb tevékenysége azonban valószínűleg a szinte folyamatos utazása volt. Lelkipásztori útjai során mind az öt világrészt bejárta. A leggyakrabban természetesen Lengyelországba utazott, de többször járt például Észak- és Dél-Amerikában is.
Wadowice felújított főterén (amit, mily meglepő, II. János Pál térnek (plac Jana Pawła II) hívnak) minden egyes pápai útjának külön emlékköve van.

Minden sötétebb színű kövön egy adott ország és a látogatás éve szerepel (forrás: fotoposka.eu)

Ez összességében olyan sok, hogy mikor húsvétkor családilag ellátogattunk a városba, meg sem találtuk köztük Magyarországot, pedig kétszer is járt ott: 1991-ben és 1996-ban.
Utazásai során igyekezett minél több emberrel találkozni, és továbbra is hódolt régi hobbijának, a túrázásnak. Egy Krakkóban nemrég megnyílt szabadtéri fotókiállításon sok olyan kép szerepel róla, amin a pápától megszokott fehér ruhát vándorbottal kiegészítve sétál valamilyen hegyi ösvényen.
Másik kedvteléséről, a versírásról sem mondott le teljesen: 2003-ban kiadta a Római triptichon című háromrészes poémát. Ő az első pápa, aki saját nevén írt szépirodalmi művet.

Élete utolsó éveiben egyre súlyosabb Parkinson-kórban szenvedett. Ennek ellenére erős kötelességtudata miatt nem mondott le. 2005 elején többször is kórházba került, de végül már ő maga kérte, hogy ne vigyék be, mert a Vatikánban szeretne meghalni. Április másodikán este hunyt el, egy héttel később eltemették a Szent Péter-bazilika altemplomában.

forrás: wikipedia.hu

Boldoggá, majd szentté avatása az egyik leggyorsabb az Egyház történetében: mindössze kilenc évvel a halála után kanonizálták.

Bár, mint említettem, nem Krakkó szülötte, sok időt töltött itt és a város (a szuvenírboltokkal az élen) híven őrzi az emlékét. A püspöki palotában, ahol érsekként lakott és későbbi, pápai látogatásai alatt megszállt, érintetlenül megőrizték a szobáit, az úgynevezett „pápai ablakban” (Okno Papieskie) pedig, ahonnan a tiszteletére összegyűlt tömeghez szólt, most egy hatalmas portréja látható.

forrás: malopolska.pl

forrás: modnykrakow.pl

Emellett számos tábla és szobor őrzi az emlékét mindenhol, ahol megfordult. Vagy nem fordult meg, de megtehette volna. Vagy gondolhatott rá. Vagy esetleg mások gondoltak rá.

Wawel

főtér, Mária-templom

Természetesen van elnevezve róla utca is, pontosabban fasor (aleja):

forrás: maps.google.com

Valamint a krakkó-balicei nemzetközi repülőtér is az ő nevét viseli:

forrás: krakowairport.pl

Szerintem a város szempontjából legnagyobb jelentőségű tette a Pápai Teológiai Akadémia megalapítása volt 1981-ben. Ezzel a Jagelló Egyetemről leválasztott Teológia Tanszék véglegesen és hivatalosan önálló intézménnyé lett. Ráadásul, ellentétben a „katolikus egyetemekkel”, mint amilyen például Magyarországon a Pázmány, ez nem az adott egyházmegye, hanem közvetlenül a Vatikán fennhatósága alá tartozik. 2009-ben XVI. Benedek pápa döntése értelmében az egyetem fölvette II. János Pál nevét.

forrás: passionart.org.pl

Az egyetem nem túl nagy, a teológiai és a kánonjogi mellett csak filozófiai, történelmi és társadalomtudományi tanszéke van, viszont ott tanuló ismerősöm szerint épp emiatt egészen családias hangulat alakul ki az egyes évfolyamok gimnáziumi osztálynál nem nagyobb diáksága, a túlnyomórészt papi reverendát viselő tanárok és a mindenkit névről ismerő titkár nénik között.
Hát igen, ez a Jagellóról nem annyira mondható el. Bár nekem a kis létszámú szakirányommal még szerencsém van. De erről majd máskor.